2010. márc. 29.

Az Ortomolekuláris Medicináról


Az ortomolekuláris gyógyítás célja az egészség megtartása, valamint olyan betegségek kezelése, melyekben a szervezet saját, az egészség fenntartásához szükséges anyagai változnak meg. Maga a fogalom magyarázatot igényel. A szó a görög nyelvből származik ”orthos” azt jelenti „helyes, megfelelő”, „a molekula” az anyag legkisebb építőköve (amely még megőrzi az anyag jellemző tulajdonságait). Ennek alapján az ortomolekuláris medicina egy olyan kezelési módot jelent, amikor a megfelelő molekulákat a szükséges mennyiségben biztosítjuk a szervezet számára.


Miből áll az ortomolekuláris terápia?

A felhasznált anyagok túlnyomórészt vitaminok és ásványi anyagok, de aminosavak, zsírsavak, enzimek, valamint vitaminokhoz hasonló szubsztanciák (pl. p-aminosavak) is lehetnek. Ha ezen anyagok nincsenek jelen a megfelelő mennyiségben szervezetünkben, vagy felborul az egészség fenntartásához szükséges koncentrációjuk, akkor betegségek léphetnek fel. Ha biztosítjuk a szervezet számára a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagot, megteremtjük a lehetőségét, hogy az ember egészséges maradjon, illetve annak feltételét, hogy a szervezet saját gyógyító erői ismét egészségesen működhessenek. Szervezetünk mégis rendelkezik azzal a csodálatos képességgel, hogy a mennyiségi és minőségi hiány ellenére hosszú időn keresztül látszólag normálisan működjön.


Sejt-kimerülés ellen sejt-táplálás!


Sejtjeink alkalmazkodnak az adott körülményekhez és megtartják alapvető működésüket: a táplálékfelvételt, az energia-felvételt és a sejtszaporodást. De ezek egy napon kimerülnek. Először közérzeti zavarok alakulnak ki, majd betegségek, és a legvégső esetben a halállal is számolnunk kell. A kétszeres Nobel-díjas Linus Pauling úgy definiálta az ortomolekuláris orvoslást, mint az optimális molekuláris környezet biztosítását, különösen azon anyagoknak az optimális koncentrációjára nézve, amelyek jelen vannak az emberi testben. Az ortomolekuláris orvoslás biztonságos, hatásos táplálkozási terápiát folytat a betegségek elleni küzdelemben. A gyógyszerekkel ellentétben, melyekkel csak a tüneteket kezeljük, a vitaminok, ásványi anyagok valamint a nyomelemek, az esszenciális zsírsavak és aminósavak teljesen természetes anyagok, amelyekkel a betegség okait szüntethetjük meg.


Biokémia és mega-vitamin kúra
Pauling 1966-ban magáévá tette Irwin Stone biokémikus gondolatát, aki egy nagy adag C-vitaminban gondolta megtalálni a megfázás ellenszerét. Pauling tovább ment: ő azt gondolta, a C-vitamin megfelelő mennyiségben megakadályozza a rák kialakulását is. Ő maga naponta kb. 18 gramm C-vitamint juttatott a szervezetébe. Nézeteit a Vitamin C and the Common Cold (1970), a Cancer and Vitamin C (1979) és a How to Live Longer and Feel Better (1986) című könyveiben fejtette ki. Az orvostársadalom nagy része elutasította ezt a nézetet, és áltudományos szélhámosságnak titulálták, egy kisebb csoport viszont meg van győződve róla, hogy Paulingnak igaza van és vannak olyan esetek, ahol természetes anyagok meg tudják akadályozni a testben kialakuló betegséget. Nyugdíjba vonulása után, 1974-ben megalapította az Institute of Orthomolecular Medicine-t Palo Altoban (ma Linus Pauling Institute of Science and Medicine), ahol a betegségmegelőzés problémájával, a vitamin és ásványi anyagok fogyasztásával foglalkozott.


Tápanyag-hiány = élet-hiány


Az élet számára nélkülözhetetlen tápanyagok hiányának következményeit a vitaminokkal kapcsolatban vizsgálták. A vitaminhiány kialakulásának öt fokozata van. Az első fokozat, amikor a szervezet feléli raktárait. Ez bizonyítható a vizeletben történő csökkent vitamin kiválasztással. A második fokozat, amikor a vitamin raktárak annyira kiürülnek, hogy a vizelet alig választ ki vitamint. Az egészségre káros hatást ilyenkor még nem tapasztalunk, de fokozott stressz állapotban, illetve erőteljes fizikai terhelés következtében a vitaminigény ugrásszerűen megnövekszik. A harmadik fokozatnál a tünetek nyilvánvalóak, észrevehetőek. Ezek többnyire általános tünetek, amely egyéb betegségeknél is előfordulhatnak, mint például az étvágytalanság és fogyás, a nappali fáradtság, alvászavar, ingerlékenység, idegesség, testi és lelki teljesítőképesség csökkenése, fertőzésekre hajlam. A negyedik fokozat esetében romlik a beteg állapota és valódi hiánytünetek alakulnak ki, ezen a szinten lévő személynek D-vitamin hiány következtében gyengébbek lesznek a csontjai, ha C-vitamin hiánya van, vérzik a fogínye. Az ötödik fokozat már a klasszikus és mindenki számára jól ismert vitaminhiány-betegségek kialakulását jelzi, mint a beri-beri, a skorbut, szürkületi vakság, amelyek korábban halálhoz vezettek. Hasonló folyamat kialakulását eredményezheti az ásványi anyagok, nyomelemek, valamint az esszenciális zsírsavak és aminosavak egyre fokozódó hiánya. Ezeknél az anyagoknál a korábbiakban tapasztaltakkal ellentétben egyre gyakrabban találkozunk hiányállapotokkal és manapság a negyedik, valamint az ötödik fokozat határát súroló helyzetekkel is találkozunk magyar viszonylatban.